Cadillac de ville

17-01-2018
Autók

1969 Cadillac DeVille Coupe Convertible: Rendszeres autós vélemények

A DeVille (De Ville és de Ville) nevet sok Cadillac luxusautóhoz használták. Miután a Fleetwood modellt megszüntették, a Cadillac De Ville lett a legnagyobb luxusszedán. A De Ville nevet a 2006-os modellév helyett a DTS (DeVille Touring Sedan) rövidítés váltotta fel. A "DeVille" szó a francia nyelven a "város" kifejezést jelenti. A Cadillac DeVille autó nem csak jármű volt, hanem olyan tulajdonság is, amely bemutatta a tulajdonos helyzetét a társadalomban.

Az első, 1949-ben kiadott DeVille modell kétüléses kupé volt. 1956-ban a Cadillac DeVille 4 ajtós szedán lett. Mindkét modellt a 62-es sorozat alapján tervezték. 1965 óta a Cadillac DeVille a Calais és Fleetwood modellek egyik vezető modelljévé vált. Sok éven át különböző politikai szereplők, spirituális vezetők használják, és nem ritka, hogy a filmeket filmekben látják.

1968-ban a DeVille kismértékben változott a megjelenésben, és a technikai berendezéseket új kipufogógáz-szabványoknak vetették alá. E tekintetben az autót a V8-as motor 7,7 literes térfogatú, 375 lóerővel rendelkező motorja veszi át.

1977-ben megjelentette a Fleetwood és a DeVille modellek hasonló műszaki berendezéseinek csökkentett Cadillac modelleinek első generációját. A modellek alapvetően kisebb különbségeket mutattak a belső berendezésben és a felszerelés szintjén. A DeVille első modelljei a hátsó kerekeken lógó szoknyák nélkül jelentek meg ebben a nemzedékben.

1977-ben a hatalmas V8-as motorok 8,2 literes térfogatú váltották fel a V8 erőátviteli egységeket 7,0 literes térfogattal. És már 1980-ban, azokkal a motorokkal váltották fel a motorokat, amelyeknek a szétkapcsolható V8-6-4-es hengere 6,0 literes volt, és opcióként a Diesel LF9 V8 Oldsmobile 5,7 literes térfogatú volt. A V8-6-4 motor elektronikus vezérlésének megbízhatatlansága miatt azonban csak 1982-ig tartott.

Ebben az évben a DeVille modell két változatát kínálják: egy 2 ajtós 2 üléses kupé és egy 4 ajtós szedán. Számukra felajánlották az Elegance frissítőcsomagot, amely magában foglalja a krómozott díszlécek és az exkluzív szalon felszerelését. A Coupé modellhez egy csuklós tetővel ellátott változatot is kínáltak.

1978-ban az autó ismét külső változásokon ment keresztül. Az idei autók új rácsot kaptak, valamint a hátsó lökhárítóba beépített parkolófényeket. Egy speciális "Phaeton" csomagot is kínált. Mind a szedán, mind a kupé esetében rendelkezésre állt: egy erre a célra készült hajtogató tető utánzata, tangens kerekek (acélhuzal kötőtűvel) és "Phaeton" jelzéssel ellátott névtáblák. A test színei a következők voltak: Cotillion White (sötétkék tetővel), Platinum Silver (fekete tetővel) és Arizona Beige (Dark Brown tetővel).

1979-ben a rács felépítése ismét frissül.

1980-ban a külső kialakítás teljesen megváltozott. A tengelytáv és az autó belseje ugyanaz marad, de az acélszerkezet teljesen új lesz. Új kárpitos oldalablakok, a rács új kialakítása. Az ajtókon az állványra szerelt szedán kis elektrolumineszcens lámpák kerültek felszerelésre. A krómozott műanyag rács meglehetősen diplomatikusnak tűnt, és emlékeztetett a Rolls-Royce stílusra. A "Phaeton" opciós csomagot már nem kínálták a Cadillac DeVille modellekhez. Az 1980-as opcióként a Buick 4,2 literes V6-os motorját ajánlották. Ez volt az első 1914-es V8-as motor, amelyet a Cadillac az autókban használt. Az 1980-tól kínált szabványos motor a V8 teljesítményegység, amelynek térfogata 6,0 liter volt.

1982-ben a változások minimálisak, nevezetesen az új rács. Ezt az opciót később 1986-ig használták. Emellett a hátsó lámpák új díszítést kaptak, és alapfelszereltségként új kerékpántokat szereltek fel. De a Cadillac legfontosabb újdonsága egy új, 4,1 literes V8-as motor volt. Az újdonságot elektronikus tüzelőanyag-befecskendezővel, öntöttvas hengerekkel és alumíniumblokkal szerelték fel. Ez a motor egy 4-fokozatú automata sebességváltóval párosított egy overdrive rendszerrel.

1985-ben a Cadillac DeVille-t egy új C-platformra helyezték át, melynek első kereke a General Motors. A legjelentősebb dolog az, hogy az új verziók ugyanolyan tágas belső térben maradtak, mint a hátsó kerekek elődjei, amelyek jelentősen nagyobbak voltak.

A motorháztető alatt a Cadillac HT4100 4,1 literes motort szerelték fel. A keresztirányban elhelyezkedő V8 még mindig coupe és sedan változatban is elérhető volt.

A Lowrider | Peter Cadillac De Ville

1988-ban a DeVille fő versenytársa maradt a Lincoln-nak, amely a sikeres Town Car modell után bevezette a Continental új front-wheel meghajtót.

1989-ben változtatásokat hajtottak végre a DeVille külsejére, és az autók (coupe és szedán) hosszabb tengelytávot (2.890 mm) kaptak.

1990-ben eltávolították a Cadillac DeVille kormányoszlop teleszkópos tulajdonságát (a szög módosításának lehetősége maradt), de a légzsákot beépítették. A motort egy új injektáló rendszerrel látták el egymás után. Egy ilyen rendszer lehetővé tette a HT4900 V8 motorteljesítményének 4,9 literes teljesítményenkénti növelését 25 lóerővel, teljesítménye pedig 200 lóerő volt, az indítókulcson pedig egy elektronikus chipet (GM PASS Key) is telepítettek, amely nélkül a motort nem lehetett elindítani. 1991-ben a Cadillac DeVille új rács. A szabvány szerint voltak helyek memóriával.

Addigra a Lincoln Continental már nem versenyezõje a Cadillac DeVille-nek. De volt egy új fenyegetés a Cadillac számára. Ez annak köszönhető, hogy 1990-ben két versenyző debütált: a Lexus LS400 autót a Toyota és az Infinity Q45 a Nissan-tól. Ez két kitűnő luxusszedán volt, vonzó megjelenéssel és a megfelelő műszaki felszereléssel. Ugyanakkor az Acura autók (a Honda divíziója a luxusautók gyártásáért) népszerűvé vált a piacon.

1994-ben a DeVille kétajtós változata jelentősen csökkent, és termelését megszüntették. A Cadillac DeVille új változata csak a szedánban jelent meg. Ebben az évben a limuzint a C-platform használatával átdolgozták. Ugyanazon a platformon készült a Cadillac Sevilla. A Sevillától eltérően a frissített DeVille hosszabb tengelytávú (2891 mm) volt. Az autó gyártása Hamtramkba, Michigan-be költözött.

Érdemes megemlíteni, hogy a piacot a szedán 2 változata ajánlotta fel, az egyiket a DeVille Concours-nak nevezték el, amely a szabványos változattal ellentétben erősebb motorral lett ellátva, nevezetesen az LD8 Northstar V8 4,6 literes teljesítményével, amelynek teljesítménye 270 LE volt. a régi HT4900 motort 1996-ig használta. 1996-tól az LD8 Northstar V8-at alapfelszereltségként építették be, és a Cadillac DeVille Concours még egy erősebb, 4,6 literes L37 Northstar motorral volt felszerelve, amelynek teljesítménye 300 LE volt.

1997-ben a Cadillac DeVille kisebb változásokat kapott. A szalonban van egy új műszerfal és egy OnStar műholdas rendszer, amely a következő hasznos funkciókat tartalmazza: GPS, mobiltelefon, segélyhívó hívás. Az oldallégzsákok és az utasoldali légzsák is lettek felszerelve. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy úgy döntöttek, hogy a Sedan szót a Sedan DeVille névről eltávolítják, mivel semmilyen más testváltozatot nem szabadított fel.

2000-ben az első jelentős átalakítás 1994 óta történt. És ez volt az utolsó generációs Cadillac DeVille. A 4 ajtós szedán külső felülete teljesen átdolgozott. A külső új sportos, dinamikus sziluettet kapott, és az autó aerodinamikája jelentősen javult. Belül vannak új ülések és ajtólapok. Az irányítópult azonban kissé megváltozott. Emellett elsőként a LED-eken alapuló hátsó lámpákat használták, amelyeket ma már széles körben használnak a luxusautókban.

Az "d'Elegance" opciócsomag a Deville DHS (Deville High Luxury) nevű új csomagot váltotta fel, amelyhez tartoztak például a színezett hátsó ablak és a hátsó ülések masszázs és fűtött funkciók. A DeVille Concours változatát Deville DTS (Deville Touring Sedan) néven átnevezték, és már olyan rendszerekkel volt felszerelve, mint a stabilitásszabályozás, az aktív felfüggesztés, a navigációs rendszer és a kormányzás változó nyereségszinttel.

2000-ben is, a Cadillac új, eredeti, éjszakai látórendszert vezetett be autókhoz, a DeVille Raytheon-nak. Ez volt az első olyan termikus éjjellátó rendszer, amelyet az automaker kínál. A korai évek népszerűsége a Cadillac-ügyfelek körében magas volt (az értékesítés évente mintegy 7 ezer darabot jelentett), de 2004-ben jelentősen csökkentek az eladások (2004-ben csak 600 rendszert értékesítettek). 2005-ben összesen 145 DeVille Raytheon éjjellátó rendszert adtak el. Ennek oka a Cadillac DeVille gyártásának befejezése volt.

2005-ben befejeződött a DeVille nevű autók sorozat. 2006-ban felváltotta a már átnevezett Cadillac DTS modell (ez a rövidítés a DeVille Touring Sedan-t jelenti). Az új névvel együtt az autó új megjelenést kapott.

Az utolsó Cadillac DeVille autó 2005. június 23-án került ki a gyárból.